A pornófogyasztás veszélyei, s a szülők felelőssége
A pornófogyasztás önmagában nem bűn és nem is veszélyes, de nem mindegy, hogy hány éves korban történik. Nem árt néhány dolgot ezzel kapcsolatosan tudni, összeszedtem a legfontosabbakat:
Az első és leghangsúlyosabb, hogy a tabusítással, illetve a témakör elbagatellizálásával, továbbá a múltból örökölt bugyuta intelmeinkkel nagy hibát követünk el. Nem elég, hogy gyermekeink akarva-akaratlanul botlanak bele az ilyen tartalmakba, még mi magunk is a kortársak és az internet, így aztán a pornó felé irányítjuk gyermekeinket segítségért, ha nem kezeljük természetesnek a szexualitást.
Sokan vagyunk szerintem, akiknek a szülői szexuális felvilágosítás kimerült a semmiben vagy fiúk esetében zseniálisnak gondolt szülői intelmekben: „Fiam, még a guruló almát is…!”, vagy „Fiam, a legyet is röptében”. Vannak, ahol a férfi felmenők további intellektuális magaslatokba emelkednek, s azzal riogatják fiú gyermekeiket, hogy ha egy *inát kihagynak, azt majd a túlvilágon az orrukra húzzák…
A lányok talán még ennyi útravalót sem kapnak általában, bár, talán jobb is, igaz, ha kapnak, úgy az sem sokkal jobb, csupán tükrözi és erősíti a két nem sztereotipizált és igazságtalan megkülönböztetését. A lányok ugyanis leginkább csak azzal találkoznak, hogy egyetlen férfiban sem bízzanak meg, mert mind azt akarják. Szóval értik ugye?! Az apák arra nevelik a fiúkat, hogy csak azt akarják majd, az anyák meg ezzel riogatják a lányaikat…ami aztán tovább erősíti azt a társadalmi felfogást, miszerint egy fiú minél több lánnyal van, annál menőbb, igazi Casanova, míg, ha egy lány nem visszahúzódó, esetleg kezdeményező és több partnere is volt, akkor 'igazi ribanc', egy 'világi lótyó'. Ráadásul többnyire a védekezés felelősségét is a lányok nyakába varrjuk, amikor azt hangoztatjuk, hogy zokniban lábat mosni nem lehet...
Tovább nehezíti a témakör feldolgozását a mai magyar közhangulatban a genderség témaköre. Korábban ugyanis csak arra kellett volna választ adnunk apaként, anyaként, hogy mi az a petting, vagy, hogy lehet-e élvezni az anális együttlétet, ma pedig arról is tudnunk kellene értelmes párbeszédet folytatni a gyermekkel, hogy miért öltöznek néhányan drag queennek, kik gondolják magukat pánszexuálisnak, s mi van akkor, ha valaki nonbináris… A genderség témaköre és az attól való (felesleges és tudatosan generált) félelem még tovább mélyíti a szakadékot gyermek és szülő között, s ha valami eddig tabu téma volt, akkor most egyenesen tiltottnak gondolt szülő, pedagógus, szakember által egyaránt.
Pedig gyermekeink egyre korábban találkoznak mindenféle tartalmakkal. A streaming szolgáltatók sorozataiból dől a szexualitás, a szexuális orientáció kérdésköre, az online terekben pedig a pornó. Egyes kutatások szerint a gyerekek már 11-12 éves korban találkoznak pornóval, általában hirdetéseken, egyéb felugró ablakokon, sokszor a PlayStation-ön keresztül. A serdülők többségét a kíváncsiság vagy az örömszerzés hajtja, van akit a kortárs nyomás, néhányan pedig tanulni érkeznek az oldalra. De mit tanulnak?
- túl korai életszakaszban azt, hogy a felnőttek bántják egymást, furán viselkednek egymással, ami sok esetben traumatizáló és sokkoló lehet számukra;
- azt, hogy nem elég jók és szépek, ugyanis a filmekben mindenki gyönyörű, a lányoknak nagy, tökéletes mellük van, csodaszép, hibátlan bőrük, a fiúknak nagy pénisze, kockás hasa, így aztán jöhetnek a testképzavarok, az önbizalomhiány, az önutálat;
- a szexualitással már találkozók azt, hogy a teljesítményük nulla, hiszen a filmekben mindenki azonnal készen áll mindenre, mindenki élvez mindent, s mindenki órákig bírja;
- a legrosszabb esetben azt is, hogy az agresszivitás, a másik fél megalázása természetes velejárója az együttléteknek.
Sajnos az így kialakuló torz képek mellett olykor függőség is kialakulhat, hiszen az életben a szexuális légyottok többnyire meg sem közelítik a filmekben látottakat. Néhányan tehát a pornó világában ragadnak, s ugyan ma még a pornófüggősség nem önállóan diagosztizált betegség, mégis egyre többeket érint.
De mit is kellene megtanítani ezzel kapcsolatosan a gyermekünknek? Egyrészről egészen kis kortól jó lenne arról beszélgetni a gyermekekkel, hogy (1) a saját testük felett ők rendelkeznek, azt a másik az ő engedélyük nélkül nem érintheti meg. Fontos lenne, hogy (2) megtanítsuk a gyermekeinket nemet mondani, s ezzel egyidőben megértetni, hogy a nem az nem. Eloszlatni azt a közhiedelmet, hogy a női nem, az igazából igen. Vagy úgy általában azt, hogy a nem az legtöbbször csak csigázó igen.
Létezik, az alapvetőn a BDSM (röviden: szado-mazo) világából érkező (3) ún. SSC (safe, sane, consensual) alapelv, amely szerint az együttlétek során fő a biztonság, a józanság és a konszenzualitás, azaz minden beleegyezésen kell alapuljon. A biztonság azt jelenti, hogy figyelek a másik testi, lelki épségére, a józanság, hogy nem visz el a hév, s tudok a biztonságra a kéj közepette is figyelni, s mindent csakis beleegyezéssel teszek.
A serdülők esetében fontos, ha tudjuk: ahogy a kábítószer-használat témakörénél sem vezet eredményre, ha tagadjuk, hogy a szer jó, úgy igaz ez a pornóhasználatra is. Merjük kimondani, hogy alapvetően jó nézni. Ne keletkeztessünk bűntudatot emiatt, inkább beszélgessünk arról, hogy mi a valóság és a fikció között a különbség, s mi az, ami az életben szinte biztosan nem úgy működik, ahogy a filmekben látjuk.
Végül, de nem utolsó sorban hangsúlyozom, hogy a legnagyobb jelentőséggel az bír, hogy (4) a hétköznapi beszélgetéseink során, hogyan nyilatkozunk meg egyes dolgokról, milyen kifejezéseket használunk. Egy sikeres és gazdag celeb lányt miként nevezünk, hogy beszélünk például egy pornószínészről, vagy egy lányról, aki az OnlyFans-en többet keres egy hét alatt, mint mi. El tudjuk-e fogadni azt, meg tudjuk-e érteni és értetni, hogy a pornószínészek élete sem fenékig tejfel, hogy nem lehet annyival lezárni, hogy ő akarta, miért nem ment el tisztességes munkát vállalni. Sokan tényleg csak belekeverednek, valakiket a kilátástalanság terel ide, vannak, akiket kihasználnak. Sokakat bántalmaznak a forgatások alatt, még többen használnak különféle szereket, hogy megtegyék mindazt, amit a rendezők kérnek. Az empátia, tolerancia itt is sokat segíthet...
Száz szónak is egy a vége: a szexuális felvilágosíítás nem egyszeri beszélgetést takar, nem tudható le ennyivel. Hosszú évek munkáját igényli, amelyet kizárólag példamutatással, a tabusítás és az álszentség elkerülésével, sok-sok közös beszélgetéssel tekinthetünk csak kipipáltnak.
(Kép forrása: Pexels.com)