Tegyük tisztába a fogalmakat: avagy a kábítószerek elleni fellépések formái
Első körben érdemes tisztázni, hogy szakmai körökben alapvetően három kábítószerkezelési módot szokás megkülönböztetni: a kínálat-, a kereslet- és az ártalomcsökkentést.
KÍNÁLATCSÖKKENTÉS
A kínálatcsökkentés vagy kínálat kontrollja közé tartozik minden olyan rendőri, hatósági, állami beavatkozás, amely az előállítás, terjesztés, kereskedelem folytatása ellen irányul, azaz amely a kábítószert forgalomba helyezők "likvidálását" célozza. Hazánkban elsősorban ez a terjesztők, másképpen 'dílerek' elfogását jelenti, de olykor hallhatunk illegális laborok, termesztésre átalakított lakások és üzemek felszámolásáról is.
Vannak országok, ahol a kábítószerkereskedelem minden elképzelést felülmúló szintet ért el. Ilyen többek között Afganisztán, ahol a GDP jelentős részét jelentette a mák- és az abból kinyerhető ópiumtermesztés. Egyes becslések szerint az afgán gazdaság bevételének harmadát képezte a heroin alapanyagának exportja.
A talimán vezetés azonban 2022-ben elrendelte a máktermesztés beszüntetését, annak ellenére, hogy sok régióban ez volt az egyetlen megélhetési mód. Természetes volt, hogy néhány gazda nem tett eleget a felszólításnak, ők azonban egyhamar találkozhattak a tálib katonai erők szigorával. 2023 év végére kijelenhetővé vált, hogy a tálib hatalomátvétel óta, közel 95%-al csökkent a máktermesztés az országban.
Örülhetnénk, hogy akkor több tonna heroin és ópium eltűnik az utcákról, de sajnos mindez nem ilyen egyszerű. A kieső exportőrök helyét ugyanis gyorsan átveszik. Így tett Mianmar (korábbi nevén Burma) is, amely az ENSZ UNODC szervezetének jelentése szerint immáron világelső máktermesztő (1). A teljes opiátgazdaság bruttó értéke – amely magában foglalja mind a belföldi fogyasztást, mind az ópium és a heroin exportját – 2023-ban a becslések szerint 1-2,5 milliárd dollárt tett ki, ami az ország 2022-es GDP-jének mintegy 2-4 százaléka. Az ún. Aranyháromszögnek nevezett régió (Laosz-Thaiföld-Mianmar) az 1970-es évek után ismét uralja a globális opiátpiacot.
A kábítószer elleni harc azonban nemcsak a tőlünk oly távolinak tűnő keleti országok problémája. Néhány európai országban a közbiztonságot komolyan veszélyeztető probléma a kábítószer-kereskedelem, de még inkább a területek leosztása érdekében zajló bandaháborúk, amelyek véres összecsapásai olykor civil áldozatokat is követelnek.
Legutóbb Franciaországról olvashattuk, hogy háborút indít a szervezett bűnözés felszámolása ellen, fő célpont pedig Marseille. A példátlan erőket mozgosító, koncentrált akciócsoport célja, hogy a két legismertebb klán tagjait börtönbe zárják. A Tisztogatás XXL elnevezésű program mögé közvetlenül Emmanuel Macron, francia államfő is beállt (3).
KERESLETCSÖKKENTÉS
Nagy fába vágja a fejszéjét, aki a keresletet kívánja csökkenteni. Nem véletlen, hogy az államok inkább a kínálat oldaláról közelítik meg a témakört, mivel egy-egy razzia, néhány díler kiiktatása, a határon néhány autó "lekapcsolása" mindig könnyebb, mint egész társadalmi csoportok, korosztályok attitűdjánek megváltoztatása.
UTóbbihoz ugyanis érteni kell az emberi test és psziché működését, ismerni kell az egyes szerek fogyasztásának miértjeit, valamint el kell fogadni, hogy a teljesen drogmentes társadalom létezésére törekedhetünk ugyan, de valószínűleg elérhetetlen álom csupán.
Épp ezért a keresletcsökkentés szerteágazó tevékenységek sora, amelyek célja az adott egyén döntésének, magatartásának befolyásolása, méghozzá abba az irányba, hogy ne akarjon kábítószert fogyasztani.
Ide tartoznak a felvilágosító foglalkozásoktól, a tájékoztatást célzó kampányokon át, a komplex szociálpolitikai intézkedések. Nem egyszerű ezek általános és célzott működtetése, még szakértői körökben sem egyértelmű, hogy mi működőképes és mi látszatcselekmény, esetleg mi az, ami kontraproduktív. E programok rövid távon nem értelmezhetőek, hosszabb időtávban mérhető hatásokkal kell számolni.
Összefoglalóan: a kereslet csökkentése az EU drogstratégiája szerint a
kábítószer-használat megelőzésével és a kábítószerek káros hatásainak tudatosításával,
valamint a kezelést és ellátást biztosító szolgáltatások megerősítésével és jobb hozzáférhetőségével érhető el. A cél elérésében meghatározó szerepet tulajdonít a területen – főleg az
alapellátásban – dolgozó szakembereknek
a gyakorlati tapasztalataik miatt, illetve a
döntéshozók folyamatos képzésének és oktatásának (4).
A KÁBÍTÓSZER FOGYASZTÁSÁVAL KAPCSOLATOS ÁRTALMAK CSÖKKENTÉSE
A kiindulási pont itt is annak elfogadása, hogy mindig lesznek drogfogyasztó egyének. S ha már fogyasztanak, jó lenne, ha a legkevesebb mellékhatással kellene szembenézniük, hiszen a függőség nagyon komoly betegség, amely képes emberi életek, családok tönkretételére, ráadásul komoly költséget is jelent az állam számára.
A munkáját, életét feladó, sokszor hajléktalanná váló, a családjából már kitaszított egyén első körben csak a munkaerőpiacról esik ki, később valószínűleg kisebb, majd nagyobb súlyú bűncselekményeket követ el az anyag beszerzése végett, végül a kórházi kezelése jelent terhet az állam számára.
Ezért fontos lenne, hogy objektíven és bátran merjünk a témáról beszélni, ne tabusítsuk a fogyasztás és a függőség témakörét.
Az egyszerűbb ártalomcsökkentő programok közé tartoznak a partiszervíz szolgáltatások, amelyek azt a célt szolgálják, hogy a bulizók számára nyújtsanak azonnali segítséget azzal, hogy vizet osztanak, vizes törölközőket adnak, józanabb viselkedésre ösztönzik a partizni vágyókat.
Megosztóbb intézkedések közé tartozik a tűcsere programok és a belövő szobák működtetése, amelyek egyértelműen azt célozzák, hogy a fogyasztó kisebb eséllyel adjon-vegyen valamiféle betegséget (pl. a közös tűhasználat révén), vagy a belövés után szakszerű és gyorsan elérhető segítséget kapjon.
Utolsó ide tartozó beavatkozás a jogi keretek változtatása, nevezetesen a hétköznapi nyelvben sokszor csak legalizációnak hívott jelenség. Erről cikkeznek mostanában Németország vonatkozásában, de ilyen legalizációs jellegű döntés született korábban Máltán és Kanadában is.
Itt azonban fontos a szakkifejezések szakszerű használata. Bár a sajtóban folyamatosan legalizációt olvashatunk a németországi marihuána-törvény kapcsán, az nem az!
A köznyelvben gyakran keveredik a legalizáció és a dekriminalizáció fogalma, amely könnyen téves következtetések levonását eredményezheti. Előbbi esetén az adott tevékenység teljes mértékben kikerül a büntetőjogi szankciórendszer hatálya alól, ily módon a kábítószerrel kapcsolatos valamennyi tevékenység, legyen az előállítás, szállítás, kereskedelem vagy fogyasztás (birtoklás, tartás) általános, jó esetben szabályokhoz és engedélyek megszerzéséhez kötött kereskedelmi-piaci tevékenységnek minősül. Ilyen döntés azonban még egyetlen országban sem született, a tévhit ellenére Hollandia sem tartozik ide, még a marihuána kapcsán sem.
A dekriminalizáció az előzőekből következően kisebb mértékű jogalkotói engedményt foglal magába, nevezetesen azt, hogy a fogyasztás szankcionálásától eltekintenek. Ezzel párhuzamosan minden más kapcsolódó magatartás büntetendő, tehát azzal szemben, aki előállít, szállít, forgalomba hoz, kínál, átad stb., továbbra is eljárás indítható és büntetés is kiszabható.
Még enyhébb variáció lehet, ha továbbra is büntetendő a fogyasztás, de a büntetés mértékét csökkentjük. A depönalizáció a törvény által előírt büntetési tételek enyhítését jelenti. A kábítószerek, különösen a kannabisz esetében a depönalizáció többnyire a szabadságvesztés büntetés megszüntetésével jár. A tilalom továbbra is érvényben marad, de szabadságvesztés büntetést nem szabnak ki, még ha más büntetőjogi szankciók (pénzbüntetés, bűnügyi nyilvántartásba vétel vagy egyéb joghátrány) fenn is maradhatnak.
A diverzió egy sokkal ritkábban, leginkább a jogi terminológiában alkalmazott kifejezés, ugyanakkor a magyar szabályozási rendszer megértése miatt szükséges a tárgyalása. A diverzió „esetében sem mondanak le a hagyományos igazságszolgáltatás apparátusáról, csupán a formális eljárást mellőzik, úgy, hogy az ügyet elterelik a büntető útról. A ’justice modell’ helyére az ún. ’medical modell’ lép”. Tulajdonképpen e magyarázatnak köszönhetően hívjuk a kábítószerfogyasztók számára biztosított alternatív lehetőséget elterelésnek (5).
Németországban tehát most csak annyi történt, hogy 2024. április 1-jétől nem büntetik a fogyasztást, minden más tevékenység továbbra is tiltott, kivéve a magánszemély által termesztett 3 tő kannabisz. Július 1-jéig ez a helyzet nem is változik, aki füvet akar venni, de nincs lehetősége, kedve növényt ápolgatni, az a fekete piacról fogja beszerezni. Július 1-je után nyithatnak a kannabisz klubok, amelyek részben feloldják ezt a problémát, de kérdéses, ha különféle minőségi elvárásoknak és THC tartalom felső limitnek meg kell feleljenek, akkor a fogyasztók nem fordulnak-e vissza a fekete piac felé, ha olcsóbb és/ vagy erősebb anyaghoz juthatnak.
Az is a klubok ellen szól, hogy aki csak egyszer-kétszer akar 'szívni', az nem biztos, hogy bibelődni akar azzal, hogy egy klubba tagságot szerezzen.
Egy-két év múlva meglátjuk az eredményeket, addig is bízzunk abban, hogy a dekriminalizáció valóban segíthet a fogyasztókon.
Források:
(3) https://tudas.hu/peldatlan-muvelet-marseille-ben/
(4) https://www.parlament.hu/documents/d/guest/infojegyzet_2024_2_eu_kabitoszerpolitika