Megoldások az iskolai agresszió kezelésére, avagy az Aronson-féle Mozaikmódszer
2024. jan. 23. 3:34 ,
Nincsenek hozzászólások
Elliot Aronson korunk egyik legismertebb szociálpszichológusa, a Társas lény című nagysikerű könyv szerzője. Kevesebben tudják ugyanakkor azt, hogy Aronson sokat foglalkozott az iskolai agresszió kezelésével. Érdeklődését nagyban befolyásolták az USA-ban gyakran előforduló iskolai lövöldözések. Egy 1999-es esetet - melyben a két fiatal elkövető 12 diáktársát, 1 tanárát és végül önmagát is megölte -, követően külön írást is szentelt a történéseknek, Columbine után címmel.
Mi váltja ki sok esetben az agressziót? A verseny, s minél élesebb a versengés egy általános vagy középiskolai osztályban annál inkább erőszakosabbak lesznek a gyerekek egymással és a felnőttekkel. Aronson szerint mindez azért következik be, mert a fiatalok versengés közben a „gyengék” ellen fordulnak, köztük a tanárok is könnyen áldozatokká válhatnak.
☝Ebben is hangsúlyozta, hogy nem azzal érjük el azt, hogy egy iskolában rend és biztonság legyen, hogy a furcsákat, különbözőket elkülönítjük a »normálisaktól«. Hanem épp ellenkezőleg, ha egy asztalhoz ültetjük őket, ha olyan helyzeteket teremtünk, amikor kénytelenek együttműködni, mert, amint jobban megismerik egymást, egymás motivációit és hátterét, jobban meg is értik majd egymást.
Ezt hívta ő Mozaikmódszernek, amelynek lényege abban áll, hogy az osztályt kisebb tanulócsoportokra bontjuk. Az együttműködéshez azonban ez még kevés, ha nem körültekintően alkalmazzuk, akár visszafelé is elsülhet. Kooperatívnak tűnő, de strukturálatlan tanulási helyzetben könnyen előfordulhat, hogy a kiscsoport egyszerűen leképezi az osztály (rivalizáló) dinamikáját, vagyis a hangadók a kiscsoportban is hangadók, a háttérbe húzódók a kiscsoportban is háttérbe húzódók maradnak, a közös munka pedig nem jár együtt az egyműködési készség fejlődésével.
A mozaikmódszer angol neve (Jigsaw Group) a jigsaw puzzle-re, vagyis a kirakójátékra utal, kifejezve, hogy annak minden darabja nélkülözhetetlen a végeredményhez. A mozaikmódszer ugyanis a tanulási folyamatot olyan módon strukturálja, hogy az egyéni versengő magatartás nem lesz eredményes, csak az együttműködés. A sikerhez a tanulóknak minden társukra figyelniük kell, miközben azt is mindenki megélheti, hogy a többiek figyelnek rá, hiszen egy bizonyos tudással csak ő rendelkezik. Ha pedig a sikerhez mindenkire szükség van, a tanulók általában is másképp kezdenek el gondolkodni egymásról. „Ha minden tanuló feladatrésze fontos, akkor minden tanuló maga is fontos.”
A módszer lépései:
- Osszuk a tanulókat 5 vagy 6 fős kirakós csoportokra. A csoportoknak nemek, etnikai hovatartozás, faj és képességek szempontjából sokszínűnek kell lenniük.
- Jelöljünk ki minden csoportból egy tanulót vezetőnek. Kezdetben ennek a személynek a csoport legérettebb diákjának kell lennie.
- Osszuk a napi leckét 5-6 szakaszra. Ha például azt szeretnénk, hogy a tanulók Eleanor Rooseveltről tanuljanak, akkor a róla szóló rövid életrajzot különálló szegmensekre oszthatjuk: (1) gyermekkora, (2) családi élete Franklinnel és gyermekeikkel, (3) élete Franklin gyermekbénulásos megbetegedése után, (4) munkája a Fehér Házban First Ladyként, és (5) élete és munkája Franklin halála után.
- Minden diákot bízzunk meg egy-egy szegmens megtanulásával. Győződjünk meg róla, hogy a tanulók csak a saját szegmensükhöz férnek hozzá közvetlenül.
- Adjunk időt a tanulóknak, hogy legalább kétszer átolvassák a szegmensüket, és megismerkedjenek vele. Nincs szükség arra, hogy bemagolják.
- Alakítsunk ki ideiglenes "szakértői csoportokat" úgy, hogy minden csoportból egy-egy diák csatlakozik az azonos szegmenshez rendelt többi diákhoz. Adjunk időt ezeknek a szakértői csoportoknak arra, hogy megbeszéljék a szegmensük fő pontjait, és elpróbálják a prezentációt, amelyet saját csoportjuknak tartanak majd.
- Minden tanuló visszatér saját csoportjához!
- Kérjünk meg minden tanulót, hogy mutassa be a csoportjának a saját szegmensét. Bátorítsuk a csoport többi tagját, hogy tegyenek fel kérdéseket a pontosítás érdekében.
- Járjunk csoportról csoportra, és figyeljük a folyamatot! Ha valamelyik csoportban problémák merülnek fel (pl. egy tag dominál vagy zavaróan viselkedik), lépjünk közbe megfelelő módon. Végül a legjobb, ha ezt a feladatot a csoportvezető végzi. A csoportvezetőket úgy lehet kiképezni, hogy suttogva adunk utasítást a beavatkozás módjára, amíg a csoportvezető el nem sajátítja a dolgot.
- A tananyag számonkérése minden diáktól. Ez lehet kvíz, beszámoló, bármi. Ez az, amitől tétje lesz a mozaikcsoportos feldolgozásnak és amitől a tanulók valóban érdekeltek abban, hogy figyeljenek társaikra.
Ha így oktatunk, nemcsak az órát tehetjük színesebbé, nemcsak a tananyag maradhat meg jobban, de biztonságosabb és pozitívabb tanulási környezetet is teremtünk❗
Források:
(1) https://petrozsuzsa.hu/kooperativ-tanulas-aronson-mozaikmodszere/
(2) http://archivum.tudatbazis.hu/negyvenketto/elliot-aronson-a-mozaik-modszerrol
(3) Korpics-Méhes-Domokos (2023): Módszertani kézikönyv a kreatív tanuláshoz (Ludovika Kiadó)
(4) https://ctl.tedu.edu.tr/sites/default/files/docs/jigsaw-teaching-strategy_0.pdf
(5) https://www.jigsaw.org/