Működik-e az elrettentés?
"A XXI. században a biztonság, mint egyre inkább felértékelődő fundamentális
szükséglet megteremtésének kérdésköre alapjaiban határozza meg a modern társadalmak
mindennapjait, hiszen a bűnözéstől, azon belül pedig kiemelten a terrorizmustól való
félelem áthatja a mindennapokat.
...Általában abból indulunk ki, hogy a bűnözés koronként változó társadalmi jelenség,
amelynek okai a kriminológia, a szociológia vagy éppen a pszichológia diszciplínáinak
tételeivel magyarázhatóak, így a bűnmegelőzési megoldások is e területen folytatott
vizsgálatok eredményeiből vezethetőek le.
Ritkán bocsátkozunk azonban morális okfejtésekbe, pedig a bűn alapvetően
erkölcsi kérdéskör, a filozófia és a teológia tudományainak fontos kiindulási alapja, de az
irodalomban is sokszor érintett téma. Milan Kundera egyik regényében például a következő
mondat olvasható: „…az ilyen világban minden előre megbocsáttatik, következésképp
minden cinikusan meg is engedtetik".
Mi sem bizonyíthatná jobban a fenti idézet igazságát, mint a keresztény vallás
alapját képező Biblia és az eredendő bűn mítosza. Genezisünk története Ádám és Éva
megalkotásával kezdődik, akik nem sokáig élvezhették az isteni paradicsomot, ugyanis
engedtek az álnok kígyó csábításának, ettek a tiltott gyümölcsből, s így maguk is „jónak és
gonosznak tudóivá” váltak. Isten haragjában száműzte őket a paradicsomból a következő szavakkal: „Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről azt
parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával
élj belőle életednek minden napjaiban.” Tettük az ember által elkövethető legsúlyosabb bűn, tulajdonképpen az ember
tragédiája, de mégis megbocsáttatott Jézus halálával, ily módon cinikusan meg is
engedtetett. Eleink száműzetése súlyos következményekkel járt, mégis meg nem történtté
válik, amikor Jézus keresztre feszítésével megváltja a világ bűneit.
Ha a bűn ab ovo lételemünk, ha egyszer úgyis megbocsátást nyer minden rossz
cselekedet, ha a gonoszság csak egy skála vagy egy adott történelmi pillanat értékítéletének
függvénye, ha a rossz tulajdonképpen az új csírájának alapja lehet, van-e létjogosultsága a
bűnmegelőzésnek? A bűn és a bűnözés történelmünk minden korszakában, minden
pillanatában jelen volt, s ezen sem a demokráciák megszületése, sem a pluralista jogállamok
létrejötte, sem az emberi jogok elismerése, sem az újkor fejlődése nem segített. Van-e
értelme hát nap, mint nap az ellen küzdeni, ami legyőzhetetlen, ami örök időktől való?
A fenti kérdések megválaszolása jelen írásnak nem célja, megfogalmazásuk azzal
az okkal történt, hogy rávilágítsanak a prevenció fogalmának és lényegének összetettségére,
valamint örök időktől való szükségességére. Ádám és Éva története jól mutatja, hogy a
profilaxis eredete szinte egyidejű az emberiség létezésével, hiszen már a paradicsomban
intelmeket kaptunk arra vonatkozóan, hogy miként viselkedjünk, milyen magatartás
tanúsításától tartózkodjunk.
Jól látszik azonban, hogy a tiltás és az elrettentés önmagában már az első emberpár
számára sem volt kielégítő bűnmegelőzési törekvés. Mint ahogy Hammurapi sztéléi, vagy
később a Mózes által a Sínai hegyről lehozott tízparancsolatot tartalmazó kőtáblák, de Szent
László szigorú törvényei sem. Hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a bűnmegelőzés
ne merüljön ki a „tedd” és a „ne tedd” felkiáltásban, ne az elrettentés legyen az elsődleges
eszköze...
A teljes szöveg ITT olvasható!